Mert mindenkinek kell egy fotó

Ezzel a fenti címmel  Rindt Kata készített velem egy PR interjút a mumONboard babaváró magazin számára. Ez az internetes magazin érdekes és hasznos írásokkal, tanácsokkal szolgál a kismamák részére.
Van, akinek csak egy fotó, csak egy papírlap – nekünk viszont pótolhatatlan emlék egy egy szép fotó. Ha igazán szépet szeretnénk, akkor pedig érdemes ellátogatni egy profi fotóshoz, aki tudja, mi a dörgés.
Boldog vagyok, hogy a kismama és újszülött fotózás egyik úttörője, Aradi Péter már hónapok óta velünk dolgozik. Most végre a munkán kívül futotta egy kis csacsogásra is.
A fotós suli elvégzése után mindenféle rendezvényeken kezdtem a fotózást, majd pillanatokon belül egy külföldi cég fotós részlegénél találtam magam. – kezdi Péter a sztorizgatást. – Ott aztán hihetetlen csodákat láttam, mind a fotózásról, mind magának a fotós vállalakozás szervezéséről. Ez azért akkora dolog, mert itthon sehol nem téma ez kérdés, pedig vállalkozni, pláne fotósként nem is egy egyszerű feladat.
Újgenerációs fotózás – mit is jelent pontosan?
Emlékszel a térkép előtt készült iskolai fotódra? Mindenki mereven ül valami béna babával a kezében… az újgenerációs fotókban élet van.  A hagyományos, valljuk meg, giccses háttereket felcseréli az egy színű, a merev beállított pózok helyett a modell adja magát, mind mozdulataival, mind a tárgyaival, ha akarja.
Amikor haza tértem a külföldi kalandból, akkor tűnt fel, hogy itthon, fantázia maximuma dögös csajok portfólióiban található meg, de a hagyományostól eltérő fotókat nem találni sehol más témában. Családi fotó, kismama fotó, babafotó… ezekkel mégcsak nem is foglalkoztak. Mivel akkor még szinte egyedüli voltam a témában, így ezzel kezdtem el foglalkozni és itt ragadtam a „babavilágban”. Most már a felnőttes dolgok helyett szívesebben fotózok családi rendezvényeken, gyereknapokon, és mindenféle babás kiállításokon, rendezvényeken. Sőt még a Tv2 Babavilág c. műsorának is én készítem a fotókat.
Ha belegondolok, még a telefonomban is 2.0 pixeles kamera van, már minden háztartásban van egy-egy jópofa kis kompakt gép. Mégis miért mennek el hozzád az emberek?
Ennek többféle oka van. Az első talán, hogy a házilag készített képek igaz a spontán pillanatot örökítik meg, de minden mást is. Például ha éppen a háttérben ott a rumli, hiába a mosolygós gyerek, látszik, micsoda “disznóólban” él a család – ezzel nem szívesen dicsekszünk. Vagy csak simán nincs szeme a fotó készítőjének a pillanathoz és a fontos dolgok lemaradnak, rosszul exponáltak stb. Szóval az ember életében kell, hogy legyen néhány valóban szép kép ÖNMAGÁRÓL – családjáról stb.

A családi fotózás talán legfontosabb érve, hogy általában valaki mindig lemarad a fotóról. Ha az anyuka a lelkes fotós, akkor ő sosincs rajta a képeken, vagy ha a szülők felváltva fotóznak, akkor is az egyik lemarad. Olyan kép házilag sosem készül, hogy együtt a család. Együtt bohóckodnak vagy összebújnak, még csak pillanataiban sem látják együtt, egymást. Pedig az emlékek közül talán ez az egyetlen pótolhatatlan dolog. Az együtt töltött pillanatok.
Erről egy történet jut az eszembe: Külföldön fotóztam egy nagy amerikai családot ahol ott voltak a nagyszülők, három felnőtt gyerekük párjukkal  és unokákkal. Este 8 kor készítettem a fotókat, nem sokkal később kb. esete 11 kor a nagypapa meghalt. Másnap a család, akik igazán gazdagok voltak azt mondták, hogy azokért a fotókért, amiket fotóztam bármilyen nagy összeget megadnak. Nekem és másoknak ez csak egy fotó volt a sok közül, nekik ez az utolsó fotó volt, amikor még együtt volt a család.
Ennek alapján most már értem, hogy miért éppen kismama és kisbabafotózás a fő profilod.
Igen, ahogy Te az írásaiddal, én a fotóimmal szeretném a csodát rögzíteni. Legyen az a babáját váró kismama csodája, amit gömbölyödő pocakja sugall vagy az újszülött baba első pillanatai.
Számomra egyformán öröm egy kismamát, egy újszülöttet, egy családot, vagy gyerekeket fotózni. Minden fotózás alkalmával bennük látom azt az önfeledt, őszinte boldogságot, játékot, amit olyan jó lenne minden nap a való életben is.